A 2022. július 30. és augusztus 10. között megrendezett U18-as világbajnokságon bronzérmet szerzett a magyar korosztályos válogatott. A Győri Audi ETO KC akadémiáját Farkas Júlia és Kövér Luca képviselte a rangos eseményen. 

 

A Bohus Bea irányította magyar válogatott a tornán egyetlen, a későbbi világbajnok Dél-Korea ellen elszenvedett vereséget leszámítva minden meccsét megnyerte a vb-n, és bronzérmet szerzett. A magyar válogatott a csoportküzdelmek során Argentínát 39-23-ra, Spanyolországot 28-26-ra, míg Franciaországot 22-21-re verték meg. Ezzel hibátlan mérleggel csoportjuk élén végezve jutottak a középdöntőbe, ahol Brazíliát 32-16-ra, míg Norvégiát 24-18-ra győzték le. A magyar alakulat továbbra is veretlenül menetelt tovább a negyeddöntőbe, ahol Egyiptom legjobbjai vártak a lányainkra. A találkozó első félideje még nagy csatát hozott, azonban a végén fiataljaink ünnepelhettek győzelmet, amivel kvalifikálták magukat az elődöntőbe (28-23). Sajnos ez a siker vezéráldozattal is járt, ugyanis akadémistánk, Farkas Júlia egy gólját követően ujjsérülést szenvedett, ezzel számára sajnos idő előtt véget ért a világbajnokság. Az elődöntőben egy addig szintén veretlenül szereplő Dél-Korea elleni párharc következett, ami nehéz mérkőzést vetített előre, hiszen a sajátos játékstílusuk rendre kihívások elé állította az ellenfeleket. A találkozó végig kiélezett csatát hozott, és habár a véghajrában nagyot harcoltak lányaink, végül mégsem sikerült megfordítani az eredményt, és egy góllal alulmaradtak a döntőért vívott csatában (29-30). A bronzmérkőzésen Hollandia legjobbjai ellen kellett pályára lépni, és annak ellenére, hogy a mérkőzés tele volt hullámvölgyekkel, a végjátékban a Bohus-lányok elképesztő küzdőszelleme végül győzelmet eredményezett (27-26). A magyar válogatott összesen nyolc meccsen hét győzelem mellett csupán egyszer szenvedett vereséget, ráadásul csak a későbbi világbajnok tudta mienket legyőzni.

Két akadémistánkat kérdeztük arról, hogyan élték meg ezt a világbajnokságot:

 

„Nekem az első világversenyem volt, ezért nagy izgalommal tekintettem elé. Találkozni a világ minden részéből érkező csapatokkal nemcsak szakmailag - a kézilabda oldalát nézve - hanem más szempontokból is érdekes volt a sporton keresztül kicsit más nemzetek szokásaiba, kultúrájába betekinteni. A torna nagyon színvonalas küzdelmeket hozott, mivel erős csoportba kerültünk, ezért már az első pillanattól koncentráltan, a maximumra törekedve kellett játszanunk. A legjobb nyolcba bekerülő csapatok magas nívót képviseltek, nemcsak az európai együttesek, de Egyiptom és Dél-Korea is bebizonyította, hogy nem véletlenül jutottak el idáig. Titokban reménykedtünk az éremszerzésben, de tudtuk nem lesz egyszerű. Két hét alatt 8 meccset kellett lejátszani, és a kieséses szakaszban már nem szabad hibázni. Az elődöntőt sajnos nagy csatában elveszítettük Dél-Korea ellen, de a döntőben bebizonyosodott, hogy ezen a világbajnokságon ők voltak a legjobb csapat. A bronzéremért meg kellett dolgoznunk, a holland csapat, akárcsak mi, nagyon szerette volna éremmel zárni a tornát, de kicsit talán a szerencse is mellénk állt. Nagyon boldog vagyok az elért eredménnyel, ez bronz a legelső helyre kerül az eddigi pályafutásom éremtábláján. Kicsi hiányérzet azért van bennem, szerettem volna egyénileg is többet hozzá tenni a csapat teljesítményéhez, és több játékpercet tölteni a pályán, de remélem a jövőben majd ez is megvalósul. Az éremszerzés öröme, boldogsága azonban minden nehézséget feledtet. Újoncként kerültem a csapatba, de a lányok barátsága, szeretete segített túllendülni a holtpontokon. Nagyszerű és számomra megtisztelő érzés egy ilyen csapat tagjának lenni.”-foglalta össze Kövér Luca.

Fotó: Kovács Anikó

Nem volt szerencsés a sorsolásunk, de mindig az előttünk álló meccsre koncentráltunk. A stáb nagyon sokat dolgozott, még éjszaka is, annak érdekében, hogy másnap felkészítsenek minket. Számomra a nehézséget a vaxmentes labda okozta, de próbáltam alkalmazkodni az adott helyzethez. Sajnos az Egyiptom elleni mérkőzésen egy betörésnél szerencsétlenül érkeztem, és kézsérülést szenvedtem. Picit megijedtem, amikor mentőt hívtak, de Dr. Simon Ádám csapatorvos és Monok Júlia technikai vezető mellettem voltak, és támogattak mindenben. Nagyon köszönöm nekik így utólag is. Sajnos az ünneplésnél nem lehettem a csapattal, de majd jövőre megmutatjuk, hogy mi vagyunk a legjobbak. Hatalmas, felemelő érzés címeres mezben pályára lépni. Minden meccs előtt plusz energiát éreztem magamban. Nagyon nyugodtan ültem le a nézőtérre a dél-koreai meccs előtt, mert nagyon bíztam a csapattársaim felkészültségében, profizmusában, a meccs elején csak kicsit fájt a szívem, hogy nem lehetek a pályán velük. Azonban az utolsó percek nagyon lassan és idegtépően hosszan teltek kintről nézve. Egy szoros végjátékban egyrészt nagyon jó érzés nézni a lányokat, ahogyan küzdenek és harcolnak, de másrészt eléggé nyomasztó, hogy nem tudok ott lenni, és segíteni nekik bentről. Szerintem összességében elégedettek lehetünk a 3. hellyel, ugyanis eleve egy nehéz csoportból jutottunk tovább, ahol utána szintén kemény meccsek vártak ránk. Rengeteg tapasztalatot szereztem, sőt olyan kultúrákat, játékstílusokat láthattam, amiket korábban még soha nem volt alkalmam. Büszkeséget is érzek, hiszen szépen küzdöttünk a nehézségek ellenére. Sok új motivációt találtam, illetve kaptam egy képet a nemzetközi szintről, hogy miben tudok még fejlődni. Már tavaly is kiváltságosnak éreztem magam, hogy ilyen csapattársak és stáb vesz körül, azonban idén mivel már jobban ismertük egymást, még mélyebb kapcsolatot alakítottunk ki. Úgy gondolom, ha ennyi céltudatos, tehetséges, törekedő ember vesz körül, akkor az mindenképpen a javamat szolgálja, illetve a csapatszellem, a versenyszellem szintén kiváló volt, sosem éreztem feszültséget a csapaton belül. Mindig segítettünk, illetve ott voltunk egymásnak jó és rossz pillanatokban is egyaránt. Köszönöm a bizalmat és a rengeteg segítséget az edzőimnek és a stáb tagoknak is. Szeretném megköszönni a sok jókívánságok és biztatást, amit a sérülésem után kaptam ismerőseimtől, barátaimtól, valamint a családomtól. Végezetül köszönjük a szurkolóknak a támogatást, ez a siker nélkülük nem sikerült volna.”- összegzett Farkas Júlia.