A 2023. január 23-án megrendezett Győri Sportcsillagok Gálán Rédecsi Polett, a Győri Audi ETO KC Akadémia 2-es csapatának kiválósága kapta az év felfedezettjének járó díjat. Polett a 2022 nyarán megrendezett XVI. Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon a korosztályos válogatott csapatkapitányaként emelhette magasba az első helyért járó trófeát, mindamellett egy színes kis egyéniség. A díjátadót követően beszélgettünk vele…

 

Mesélnél egy kicsit a gyerekkorodról? Mióta kézilabdázol, miért pont ezt a sportot választottad?

Van egy bátyám, Simon, aki csak pár évvel idősebb nálam, és gyerekkorunk óta közel állunk egymáshoz. Ez abban is megnyilvánult, hogy amit ő sportolt, én is mindig azt választottam, így igazából volt, hogy judoztam vagy éppen fociztam. Végül elkezdett cross motorozni, és természetesen ebben is követtem. Először csak a pálya széléről, majd egyik alkalommal az edzője odalépett hozzám, és mondta, hogy álljak be közéjük. Én is elmentem az edzőtáborokba, aztán egyik ilyen alkalommal neki mentem egy fának, anyáék nagyon megijedtek, és mondták, hogy ez nem az én utam. Nálunk a motorozás családi szerelem, apa is nagyon szereti, volt olyan, amikor még anya is motorozott. Miután abbahagytam, a bátyám edzője javasolta, hogy valamilyen sportot mindenképpen kezdjek el. A sulim ajtaján láttam meg a csornai Hétfő KC csapat toborzó plakátját, és ott kezdtem el kézilabdázni. Megtetszett, lettek barátnőim, és így indult el az egész. Az első pillanattól kezdve megfogott a kézilabda, tetszett, hogy ez egy csapatjáték, ha nekem nem megy, ott vannak a többiek, és nem csak minden rajtam múlik, ez adott egyfajta biztonságérzetet is. Édesanyám is kézilabdázott régen, apa pedig atletizált, sportos családnak mondhatjuk magunkat.

 

Kisgyerek korod óta az ETO kötelékébe tartozol. Mit jelent számodra az, hogy egy ilyen nagy múltú klub akadémistája lehetsz?

Amikor még kicsi voltam, nem igazán tudtam ennek a jelentőségét. Talán 11 éves lehettem, amikor egyik alkalommal megkérdezték tőlem, hol játszom, és mondtam, hogy az ETO-ban. Emlékszem, nagyon rácsodálkoztak, így tudatosult bennem. Nagy motivációt jelent, hogy egy olyan klubban játszhatom, ahol klasszis játékosok vesznek körül minket, akik amúgy nagyon segítőkészek és kedvesek, nem éreztetik, hogy sztárok lennének.

Kollégistaként korán elkerültél otthonról, mivel volt a legnehezebb megbirkóznod, és kik segítettek neked ebben?

Az önállósodás nem okozott gondot, a mai napig nem teher számomra, hogy elkészítsem magamnak az ételt, vagy kimossam a ruháimat. Amivel viszont nehéz volt megbirkózni, az a magánszféra hiánya. Napközben pörgök, jól érzem magam mindenkivel, de amikor hazaérek, fontos számomra az énidő, amikor nyugalom vesz körül, és tudok gondolkodni. A koliban nincs erre nagyon lehetőség, ezért hétvégén próbáltam ezt bepótolni, ami anyáéknak eleinte rosszul esett, de aztán megértették, hogy ilyenkor tudok töltődni. Vannak nehezebb napjaim, akár egy rosszul sikerült mérkőzés miatt, ezt leginkább anyával szoktam átbeszélni. Hétköznapokon telefonon tartjuk a kapcsolatot, ehhez már mindannyian hozzászoktunk, és Simon, a bátyám is nagyon vár haza hétvégén.

Kikkel töltöd a szabadidődet a legszívesebben? Van hobbid?

Hétköznapokon a barátnőimmel, akik egyben a csapattársaim is, velük szoros a kapcsolatom, sokszor szervezünk közös programokat, például elmegyünk enni egy jót, vagy csak beszélgetünk. Van egy közös hobbink, hogy Győrújfalura kijárunk focimeccsekre, szotyizunk, és szurkolunk a megyei rangadókon. Cserébe az ottani barátaink szintén eljönnek a meccseinkre szurkolni. Igazából próbálunk arra figyelni, hogy élményeket szerezzünk. A hétvégéket a családdal töltöm, van, hogy elmegyünk közösen motorozni, azonban okulva a múltból, én csak felülök valaki mögé, féltem magam, nehogy megint neki menjek egy fának. Jó időben szívesen biciklizünk, vagy jó nagyokat sétálunk. Van egy Pablo nevű Rottweiler kutyánk, apával közösen sokat játszunk vele, kimegyünk labdázni, sétálni vele. Van még egy idős Yorki kutyusunk is, Olív, ő a mi házőrzőnk, aki sokkal nagyobbnak hiszi magát, mint ami. Mostanában elkezdtek érdekelni a pszichológiai könyvek, igyekszem időt szakítani az olvasásra, hogy mentálisan is fejlődjek, ne csak fizikálisan.

Van példaképed? Ha igen, ki ő, és miért pont őt választottad?

Görbicz Anita játéka etalon számomra, valamint folyamatosan követem, hogy kik a legjobbak a posztomon. Előszeretettel nézem a férfi kézilabdát, ahol elképesztő dinamikával játszanak. Szoktam figyelni, hogy irányító poszton ki hogyan mozog, miket tudok eltanulni. Instagramon is rengeteg ilyen kis videó van, amiket edzéseken próbálok begyakorolni, trükközgetek, azonban mérkőzéseken még annyira nem merem bevállalni.

Mit jelent számodra a válogatottság?

Emlékszem, amikor az első meghívómat megkaptam, nem tudtam úgy igazán felfogni, hogy mi is történt, persze örültem neki. Viszont amikor jött a második, harmadik, akkor ébredtem rá, hogy milyen nagy szó az, hogy az egész ország területéről pont engem hívtak be. Hihetetlennek tartottam, hogy annak idején, amikor elkezdtem ezt a sportot művelni, egyszer a válogatottságig fogok eljutni. Mai napig motivál, amikor meghívót kapok. Az összetartások azért is jók, mert kicsit ki tudok szakadni a hétköznapokból, új csapattal edzhetek, de aztán a vége felé már visszavágyódom. Hatalmas feltöltődés, mindig várom, azonban felelőséggel is jár Magyarországot képviselni a nemzetközi tornákon. Sok pluszt ad a hétköznapokra, sokat tanultam az összetartásokon, vagy például az EYOF-on, ahol más nemzetek kézilabda kultúráját ismerhettük meg.

2022 nyarán te voltál az aranyérmes EYOF-válogatott csapatkapitánya. Hogyan élted meg ezt a sikert csapatkapitányként, valamint játékosként?

Nagyon jó érzés volt, élveztem a felelősséget. Amikor nem ment jól nekem a játék, akkor is mindig igyekeztem a többieket motiválni, biztatni, mert csak csapatként tudunk sikereket elérni, ez a legfontosabb számomra. Játékosként az volt a legnehezebb, hogy egyik együttest sem ismertük, és minden nap másik csapatra kellett készülnünk. Végül a dobogó legfelső fokára állhattunk fel, az leírhatatlan érzés volt, megérte nap, mint nap annyit küzdeni.

Az idei Győri Sportcsillagok Gálán az ’Év felfedezettje’ díjat te kaptad. Mit jelent számodra ez az elismerés?

Kriszta néni (Pigniczki Krisztina-szerk.) hívott fel, hogy lesz egy ilyen rendezvény, és menjek el rá. Semmit sem sejtettem az egészből, amikor kimondták a nevem, hirtelen fel sem fogtam. Hatalmas megtiszteltetés és öröm volt számomra. Bebizonyosodott, hogy van értelme annak, amit csinálok, és plusz motivációt ad arra, hogy még több energiát tegyek abba, amit amúgy is szeretek.