A Győri Audi ETO KC utánpótlásában nevelkedő Kövér Luca élete első NB I-es gólját is megszerezte a 2023. február 18-án megrendezett Győri Audi ETO – Érd összecsapáson.  Lulu, hiszen a barátai így hívják, klubunk Akadémia 1-es csapatának tehetséges beállója, valamint a junior válogatott kerettagja. Vele készítettünk interjút…

Hol kezdtél el kézilabdázni, kinek köszönheted, hogy elindultál ezen a pályán?

Farádon kezdtem el Megyesiné Judit irányítása alatt kézilabdázni, már ott is az ETO utánpótlásához tartoztam. Szüleim két év után úgy döntöttek, hogy átvisznek Ikervárra Horváth János bácsihoz. A kemény munkát és a jó alapokat János bácsinál tanultam, és kaptam meg. Nyolcadik osztályos korom után Győrben folytattam tanulmányaimat, ahol az első évben Kálmán Bácsival (Róth Kálmán – a szerk.) és Teca nénivel (Tóth Lászlóné – a szerk.), valamint most már harmadik éve Pigniczki Kriszti nénivel dolgozom az ETO Akadémiáján.

Ki is az a Kövér Luca? Hogyan jellemeznéd magad a pályán és azon kívül?

Azt hiszem, két nagyon más ember van pályán és a pályán kívül Kövér Luca személyében. A sportnak, edzőimnek köszönhetően a pályán megtanultam a fegyelmet, a kitartást, míg az alaptermészetem egy kicsit eleven és makacs, néha a határokat feszegeti. A pályán nagyon kemény és határozott vagyok, míg a magánéletben vicces, szeretek sokat poénkodni, és nevetni a barátaimmal együtt.

Van példaképed, ha igen, miért pont őt választottad?

Igazán példaképem nincsen, viszont nagy tisztelettel vagyok Heidi Loke, Linn Blohm, Yvette Broch, és Bánhidi Bence felé. Ez a négy beálló, akit felsoroltam, nagyon más stílust képvisel, így mindegyiküktől próbálok ellesni egy-egy dolgot.

Miben másabb az öltözői légkör egy akadémiai és egy felnőtt mérkőzés előtt?

Mivel az ifi csapat öltözőjében az egyik legidősebb játékos vagyok, természetesen megpróbálom segíteni a fiatalabbakat. Míg a felnőtt öltözőbe bekerülve meg sem mertem szólalni. Azonban Stine-ék nagyon barátságosan és kedvesen fogadtak, hihetetlenül jó érzés volt, hogy mind az öltözőben, mind az edzéseken biztattak, és segítettek. A mérkőzések előtt rendkívül koncentrált mindenki, fegyelmezetten és nagy figyelemmel készülnek az előttük álló feladatra.

Hogy fogalmaznád meg azt az érzést, amikor Szabó Tamás először mondta be a neved a játékos bemutatásnál?

Nagyon röviden megtudom ezt fogalmazni, végtelen boldogság, öröm és megtiszteltetés, hogy az Audi Aréna Győrben felnőtt NB I-es mérkőzésen 18. életévemet még be nem töltve bemutatkozhattam.

Milyen érzés volt először pályára lépni a felnőttek között? Kik voltak a segítségedre, ki milyen tanáccsal látott el?

Pár héttel ezelőtt a Kisvárda elleni mérkőzésen kerültem először keretbe, már ez is nagy öröm volt számomra. A hab a tortán pedig az volt, amikor Ambros Martín a második félidőben pályára is küldött. Mindenki nagyon segítőkész volt, és mondták, hogy ne izguljak, játszak bátran. A mérkőzés alatt Stine a kispadon látott el jó tanácsokkal, hogy hova helyezkedjek, mert szeretne engem helyzetbe hozni.

Az első NBI-es bajnoki gól mindenkinek emlékezetes marad, te hogyan élted meg? Emlékszel a szituációra, amiből lőtted?

Természetesen nagy öröm volt számomra az Érd elleni mérkőzés, hogy az első NB I-es gólomat meg tudtam szerezni, és előtte egy hétméterest is sikerült kiharcolnom. A gólom előzményéhez annyi még hozzátartozik, hogy akkor már rajtam kívül pályán volt Alexa, Julcsi és Eszti is (Győri Alexa, Farkas Júlia, Ogonovszky Eszter – a szerk.), akik szintén az ETO utánpótlásnak a neveltjei. Alexa védése után, Julcsitól kaptam a nagyszerű gólpasszt, amiből sikerült a kapussal szemben egyedül ziccerben maradni, és értékesíteni a helyzetet. Az Arénában helyet foglaló 1300 néző nagy tapssal ünnepelte az első gólomat. Hallottam a nézők tapsát, de olyan szinten dolgozott bennem az adrenalin, hogy utólag csak videón megnézve fogtam fel, mekkora ünneplésben részesítettek. Nagyon szeretném minden ott lévő szurkolónak megköszönni a tapsát, a szeretetét és azoknak is, akik gratuláltak az első gólomhoz. A kispadon helyet foglaló játékosok pedig felugorva tapsoltak, és velem együtt örültek.

Milyen motivációt ad ez számodra a jövőre nézve?

Megerősít abban a hitemben, ami már eddig is nagy álmom volt, hogy profi kézilabdázó szeretnék lenni. Az elmúlt hetek történései olyan lökést, valamint önbizalmat adtak, hogy kitartó és kemény munkával elérhetem mindezt.