Dobány Kitti a Győri Audi ETO, Akadémia 1-es csapatának tehetséges hálóőre, a 2023/24-es szezontól a felnőtt csapat keretében is helyett kap, és a szeptember 27-ei Kisvárda elleni mérkőzésen be is mutatkozhatott az NBI-ben. – Ennek alkalmából beszélgettünk vele…

Kezdjük a legelején. Milyen gyerek voltál?

Nagyon aktív voltam, kipróbáltam több féle sportot, de végül maradtam a kézilabdánál. Nagyon sokat fociztam az osztálytársaimmal a suliban és azon kívül is. Nagyon nagy sport kedvelő voltam, mindig csinálnom kellett valamit.

A családból ered ez a sport iránti szeretet?

Nem, nem is tudom honnan jött ez nekem. Szüleim nem sportoltak sosem, maximum csak nézni szeretik. Mondjuk bátyám atletizált, de ő is abbahagyta.

Hol kezdtél el kézilabdázni? Kapus voltál a kezdetektől fogva?

Dorogon, mivel Sárisápon éltünk a családommal. Ez egy kis falu Esztergomtól 15 percre. Mikor elkezdtem kézilabdázni, beállósként léptem pályára mindig is. Aztán éppen nem volt kapus abban a korosztályban, ahol játszottam, így három év után bekerültem a kapuba, és azóta ki se jövök onnan, nagyon szeretek bent állni. Imádom, amikor azzal tudok segíteni a csapatomnak, hogy kivédek egy lövést egy szoros meccsen, az mindennél jobb érzés.

Mikor és hogyan kerültél ide, az ETO-hoz?

2020-ban Pigniczki Krisztina keresett meg azzal, hogy szeretné, ha idejönnék Győrbe. Elsőre, bevallom, nem ide jöttem, hanem Szombathelyre. Dorogon szétment a csapat és két barátnőmmel együtt kerestek meg minket Szombathelyről. Féltem, hogy mi lenne, ha eljönnék egyedül Győrbe. Egy 5 fős albérletben laktunk csapattársaimmal. Nekem ez az 1 év nagyon jó volt arra, hogy egy kicsit önállósodjak és felnőjek. Szombathelyen töltött 1 évem alatt rájöttem, hogy nem jól döntöttem és vártam, hogy bárhonnan megkeressenek. Örülök, hogy Kriszti néni volt az első, aki ezt megtette. Mikor megkeresett, már nem érdekelt, hogy egyedül jövök Győrbe, mert úgy voltam vele, hogy lesznek itt új barátaim és szerencsére így is lett.

Van esetleg példaképed akár a sportban, akár azon kívül?

Van, nagy kedvencem Niklas Landin dán válogatott kapus és Mikler Rolandot is nagyon szeretem. Nők közül pedig Grimsbø a kedvencem, valamint Amandine Leynaud-t is nagyon kedvelem. Bár be kell vallanom, inkább a férfi meccseket szeretem nézni.

Mindig is az volt a célod, hogy profi kézilabdázó legyél?

Eleinte nem, alsóban még csak játéknak fogtam fel az egészet. Persze, néztem a TV-ben az ETO-t, hogy „de jó lenne egyszer…”. De olyan 14-15 éves koromban döntöttem el, hogy én tényleg ezen az úton szeretnék minél tovább jutni és ezzel szeretnék foglalkozni. Egyelőre úgy érzem jól haladok, de azt is tudom, hogy nagyrészt csak rajtam múlik, mit teszek ezért és mennyit dolgozok érte. Ha így folytatom, akkor sikerülni fog.

Szüleid is végig támogattak ezen a hosszú és nem könnyű úton?

Igen, igen. A mai napig nagyon hálás vagyok anyukámnak, mikor mondtam neki ötödikben, hogy „Anya, én focizni szeretnék…”. Erre nagy szemekkel rám nézett és azt kérdezte: „Normális vagy?” és folytatta „Maradjál csak a kézilabdánál.” - szóval ezt nagyon köszönöm neki. Egyébként tényleg az egész családom támogató és mindig mellettem állnak.

Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy kerettag leszel az első csapatnál?

Az edzőm, Attila bácsi (Kun Attila – szerk.) edzés után mondta, hogy másnap a felnőtthöz kell mennem. Ennek nagyon megörültem, mivel nyáron az alapozást is velük kezdtem el, és örültem, hogy újra velük edzhetek, velük lehetek. Tudtam, hogy Sandra (Sandra Toft – szerk.) egy kisebb sérüléssel bajlódott, azért hívtak. Edzés után szóltak, hogy szeretne velem beszélni Ulrik (Ulrik Kirkely – szerk.) és mondta, hogy szeretné, ha elutaznék a csapattal Kisvárdára. Először fel se tudtam fogni, nem hittem el, hogy ez tényleg velem történik. Természetesen nagyon örültem, mert nagy vágyam volt, hogy egyszer velük léphessek pályára.

Hogyan sikerült a beilleszkedés? A kommunikáció nem esett nehezedre a sok külföldi csapattárssal?

A magyarok, Farkas Julcsi, Vica, Nada nagyon sokat segítettek abban, hogy kicsit megnyíljak és ne legyek nagyon félénk, szóval mondhatni jól sikerült. Természetesen a külföldi játékosok is nagyon kedvesek, befogadóak és segítőkészek. Mindenki nagyon aranyos. Eléggé nehezemre esik angolul beszélni. Megérteni megértem a dolgokat, de válaszolni nehezebben tudok. Ez néha gondot okoz, de a pályán mindig megértjük egymást. Teszek is érte, hogy ebben is jobbá váljak.

Milyen volt megélned a Kisvárda elleni meccset?

(Nagy sóhaj) Alapból nem vagyok egy izgulós típus, de mikor elkezdtünk melegíteni, meg amikor beszólítottak a pályára a csapatok bemutatásakor, akkor nagyon dobogott a szívem. Ennyire nagyon régen izgultam, állandóan járt a lábam, nem bírtam nyugodtan ülni. Amikor a mérkőzésen szólt Ulrik, hogy melegítsek, mert megyek a pályára, akkor összeugrott a gyomrom, nem hittem el, hogy tényleg megtörténik. Egy felejthetetlen élmény volt. Amikor azonban a pályára léptem minden izgalom és feszültség lement rólam.

Hol látod magad 5 év múlva?

Szeretnék mindenképpen egy olyan csapathoz kerülni, ahol megbecsülnek, megbíznak bennem és állandó játéklehetőséget kapok. Ez egyelőre itt megadatik, és jól érzem magam. Itt Győrben kiélhetem a sport iránti szeretetemet, megalapozhatom a jövőmet, és ha úgy alakul, akkor tovább fogok tudni lépni. Még a válogatottat szeretném megcélozni, hogy egyszer kerettag lehessek.

Ha összeállíthatnál egy álomcsapatot, akkor kik lennének benne? Egy nehezítés van, a jelenlegi csapattársak közül nem választhatsz. Ezen túl viszont akár lehet már nem aktív játékos is benne.

Végül pedig a szurkolóknak üzennél-e valamit?

Azt, hogy továbbra is szurkoljanak nekünk ennyire lelkesen, mert az nagyon sokat tud segíteni, ha ott vannak mögöttünk. Én kifejezetten imádom, mikor meccs közben hangosan megy a szurkolás.

Végül még a nevelőegyesületemnél (Dorogi AC) 3 nevet szeretnék megemlíteni, akik nagyon sokat segítettek nekem és elindítottak ezen az úton: Pinczés Tímea, vele kezdtem a kézilabdát, sőt az osztályfőnököm is volt; Bona Gergő, aki lehetőséget adott nekem a felnőtt csapatban; és Körmöczi Beáta, aki abban segített, hogy minél jobb kapussá váljak.