A Győri ETO KC Akadémia 3-as fiataljai kiváló első évet tudhatnak maguk mögött az akadémiai rendszerben. Az U15-ös korosztályos bajnokságot megnyerték és az idősebbek között is hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek. Pigniczki Krisztina vezetőedző értékelte a csapat 2023/2024-es idényét.

A szezon elején milyen célokat tűztetek ki eredményesség terén?

„Az elsődleges célunk az volt a szezon elején, hogy mindenképpen rájátszásban szerepeljünk az U15-ös gyerekbajnokságban. Ezt tűztük ki legelső célként, illetve értelemszerűen, ahogy láttuk a gyerekeket, szerettünk volna érmes pozícióba kerülni, de elsődlegesen az volt a cél, hogy rájátszásban szerepeljünk. Azt gondolom, hogy elég jól megtaláltuk a helyünket ebben a gyerekbajnokságon.”

Ezek a fiatalok most kerültek be az akadémiai rendszerbe, talán itt a legfontosabb az, hogy az egyéni képzés meglegyen. Az ő fejlődésük szempontjából mik voltak a célok?

„Igen, a kondicionális fejlesztésre, fejlődésre nagyon nagy hangsúlyt fektettünk. Az év elején kitűztük a heti két erőnléti edzést, és ezt végig tartani tudtuk. Mindössze pár alkalommal írtuk felül, amikor a két bajnokság fordulói, amikben szerepeltünk egy napra vagy hétvégére estek. Tehát fontos szempont volt a kondicionális fejlesztés, ezek a gyerekek most ismerkedtek meg az erőnléti munkával, amikor már konditeremben, súlyokkal dolgoznak. Természetesen emellett fontos szerepet kapott mind a már meglévő technikai, taktikai tudásuk továbbfejlesztése.”

Mennyire bizonyult kifizetődőnek a kettős terhelés a versenysorozatok tekintetében?

„Őszinte leszek, ha rajtam múlik, akkor csak egy versenysorozatban szerepelünk. Azonban a magas csoportlétszámot figyelembe véve indokolt volt az ifi harmadosztályban való indulás. Ez sokszor nehéz feladatnak bizonyult, hiszen idősebbek ellen játszottunk. Voltak gyerekek, akik csak ebben a bajnokságban szerepeltek, próbáltuk őket felmérni, megnézni, hogy a saját korosztályukban hol tartanak. Tehát a létszámot és a megfelelő játékidőt figyelembe véve jó volt, hogy megvolt ez a két bajnokság. A képzés szempontjából szerintem nem feltétlen. Sokszor nem kaptunk reális képet, hiszen, ha a saját korosztályába nem tud csapatba kerülni valaki, akkor miért gondoljuk azt, hogy az idősebbek ellen majd meg tudja mutatni magát.”

Tavaly még az Akadémia 1-es csoport vezetőedzője voltál, most a legfiatalabb korcsoportot vezetted az akadémián. Mennyivel kell másképp kezelni ezeket a fiatalokat, mint a legidősebbeket?

„Teljesen máshogy kell kezelni őket, hiszen a nagyok szinte mindent tudnak. Ott jobban lehet esetleg improvizálni egy-egy mondatból, vagy egy-egy szóból jobban értik mit szeretne az ember. A gyerekeknek sokkal többször kell elmondani, ismételni, mire egyszer visszakapjuk, amit látni szeretnénk. Úgy gondoltam, hogy ez egy jó feladat lehet számunkra, hogy egy nagyon jó anyaggal mit tudunk kezdeni. Itt az a nehezebb, hogy a magukkal hozott esetlegesen hibás berögződéseket egy év alatt nem tudjuk kijavítani. Folyamatban van minden és nagyon jól reagáltak az újra. Mindenkivel sikerült több lépcsőfokot is előre lépnünk.”

Az U15-ös bajnokságot egy megingást leszámítva megnyertétek. Mekkora teljesítmény ez ebben a korban, hogy ilyen konzisztensek tudtak lenni a lányok, és ez minek köszönhető?

„Annak köszönhető ez a viszonylag egyenletes teljesítmény, hogy szisztematikusan kitartottunk az elképzeléseink mellett az edzésterhelés, edzésszám, edzésritmus, kapusedzés, egyéni képzés, tehát minden területen. Nagyon sokat edzettünk, heti átlagosan hatot. Az U15-ös fordulók hetében volt öt edzésünk, mivel ott egy napon két meccset kellett játszani és ez – főleg az utazással együtt – eléggé megterhelő még akkor is, ha forgatjuk a csapatot. Ezt követtük még akkor is, ha azt gondoltuk, hogy éppen lehetne egy picit visszavenni, vagy éppen rápakolni. Azt gondolom, hogy nagyon jól működtünk együtt, mint stáb, mert ha esetleg valamelyikünk máshogy gondolkozott, akkor a közösség mindig visszahúzta és tartottuk továbbra is magunkat ahhoz, amit elterveztünk.”

Minden csapat életében vannak hullámhegyek és -völgyek. Mikor voltál a legbüszkébb a csapatodra az idény során, és mikor voltatok mélyponton?

„Egész évben büszke voltam rájuk, ezt a legfontosabb leszögezni. Siófokon volt a Kozármisleny elleni első komoly rangadónk, azt vesztes pozícióból tudtuk visszahozni. Ott volt erőnk és akaratunk megfordítani a meccset, az nagyon jó összecsapás volt. Szintén nagyon-nagyon jó mérkőzést játszottunk Kozármislenyben, mikor rájöttünk, hogy többet nem hibázhatunk. Ott extra napot fogtunk ki, szó szerint átgázoltunk a Fradin. Illetve még az utolsó, hazai fordulóban, a Budaörs elleni mérkőzés második félidejére vagyok büszke. Okosak voltunk és nem hagytuk, hogy a harcos játékstílus, az itthoni nagy izgalom, az elvárás, ránk nehezedjen. A második játékrészben fizikailag úgy meg tudtuk őket törni, amivel meglett a bajnoki cím.”

„A mélypont egyértelműen a rájátszásban volt április végén Celldömölkön, amikor a Budaörs ellen kiszenvedtünk egy X-et, győztes pozícióból engedtük ki a kezünkből a meccset. Nem találtuk önmagunkat, a Békéscsabától vereséget szenvedtünk, nekik minden sikerült, nekünk semmi. Ezt az egy fordulót leszámítva azt gondolom, hogy elég stabil teljesítményt nyújtottunk.”

A kitűzött célok milyen mértékben valósultak meg és ezek alapján hogyan értékelnéd az évet? Van-e esetleg bármiféle hiányérzeted?

„Abszolút pozitívnak ítélem meg az évet. Nagyon örülök annak, hogy bajnokok tudtunk lenni, főleg egy országos bajnokságban, amiben az ország legjobb csapatai szerepelnek. Azt gondolom, hogy ez nagy szó és óriási gratuláció a csapatnak érte! Ez értelemszerűen mindenkinek nagyon nagy boldogság, és egy nagyon jó alaphang a ránk váró évekre tekintve. Azt tudni kell, hogy a következő szezonban ugyanez a társaság fog velünk szembe jönni, és mivel mi lettünk a bajnokok mindenki minket akar majd megverni. Sőt a kondicionális, egyéni, technikai és taktikai fejlődésünkkel is elégedett vagyok. Ahonnan indultunk, és ahova jutottunk, azt gondolom, hogy tényleg kiváló és emelem a kalapomat minden stábtag, kapusedző, erőnléti edző, másodedző, gyógytornász és masszőr előtt. Természetesen a lányok előtt is, akik ezt a munkát minden nap beletették, nem engedtük soha, hogy ellágyuljanak.”

Személy szerint neked melyik volt a kedvenc meccsed az évadban?

„Egyértelműen a Fradi elleni győzelem. Az nagyon sima volt, gyakorlatilag nem volt feladatom, ott minden sikerült. Amit meccselni kellett és jó volt meccselni, az a Kozármisleny elleni meccs, Siófokon, illetve a hazai Budaörs elleni, amiket már említettem. Ott mindenki ránk fókuszált, mert tudták, hogyha nyerünk, akkor a kezünkben van a bajnoki cím. Ez egy komoly feladat volt, amit élveztem.”

Mi volt számodra edzői szempontból az idény legnagyobb tanulsága, ha van ilyen?

„Az, hogy a játékpercek megfelelő menedzselése mennyire is fontos ebben a korosztályban, ekkora létszámnál. Volt, hogy ebbe beleszaladtunk, az az én felelősségem, hogy ez, hogy alakult, mint alakult. Igyekeztünk mindenkinek feladatot adni. Mindenki legyen fontos és érezze hasznosnak magát. Ne legyenek bérelt helyek, ne könyvelje el magáról senki, hogy ő éppen kezdő játékos vagy azt, hogy mindig a kispad végén ül. Mindenkinek lehetőséget és felelősséget kellett adni mindkét bajnokságban.”

 

A Győri ETO KC Akadémia 3 szakmai stábja: Pigniczki Krisztina (vezetőedző), Bordásné Horváth Marianna (másodedző), Hoffmann Beáta (kapusedző), Ruppert Bálint (erőnléti edző), Füleki Ciprián (fizioterapeuta/masszőr), Borsa Eszter (gyógytornász), Lendvai Luca (gyógytornász)