A 2024/25-ös évadot kiemelkedő eredménnyel zárta a Győri ETO KC Akadémia 1-es csapata, minekután hibátlan teljesítménnyel jutott fel az NB I/B-be. A legidősebb akadémiai korosztályt továbbra is Kun Attila vezetőedző irányítja és segíti a fiatalokat a felnőtt kézilabda tempójának felvételében.

Az elkövetkezendő idényt rendhagyó módon szeretnénk beharangozni és az ilyenkor jól megszokott kérdések helyett formabontó koncepcióval álltunk az edzők elé. Tartja a mondás, hogy a sportban nem léteznek a „ha”, „mi lenne” és „mi lett volna” kifejezések. Ezzel szembe menve gondolatébresztő, játékos jelleggel egy pozitív és egy negatív jövőképet vázoltunk fel nekik „Mi lenne, ha…?” címszóval, amik adott esetben szándékosan kissé túlzó jellegűek. Ezekre reagálva volt lehetőségük beszélni arról, hogy mennyire áll készen a csapat az idényre és mit lehet kezdeni az esetleges kihívásokkal vagy éppen hogyan lehet a jó teljesítményt állandósítani.

A csapat elmúlt idényének legnagyobb sikere a veretlenül kivívott feljutás volt az NB I/B-be. Hasonlóan pozitív jövőképpel álltunk Kun Attila vezetőedző elé, sőt a fiatalok felnőtt csapatban való egyre gyakoribb szereplését is előrevetítettük:

Mi lenne, ha az elmúlt idényhez hasonlóan az NB I/B-ben is veretlenül menetelne a csapat és ennek hatására egyre több akadémista kapna lehetőséget a felnőtt csapatban?

„A veretlenség erősen túlzó jellegű. Én nem számítok ilyenre, az első félévben főleg nem. A második félévben már lehetne ennek realitása, de meg kell jegyezni, hogy van két-három olyan csapat az NB I/B-ben, ami az első osztályba való feljutásra pályázik és úgy is alakította ki a játékoskeretét. Nagyon nehéz lenne ezekkel a fiatalokkal, akik között sok 2007-2008-as tanítványunk is van, egy NB I/B-ben így menetelni és megnyerni. Reméljük, hogy az akadémiánk rövid időn belül eléri azt a szintet majd, hogy lehetnek reálisan ilyen esélyeink. A mostani keretünkben is vannak már olyan játékosok, akik az első csapatban való szereplés lehetőségét megkaphatják. Véleményem szerint ebben az évadban lesz négy-öt olyan fiatal, aki szerephez fog jutni a felnőtt csapatban.”

Negatív szcenárióként érintettük az évad elejét és vázoltunk fel egy esetleges kezdeti nehézséget, amit a vezetőedző nyugodt szívvel tudott megcáfolni. Továbbá foglalkoztunk egy kicsit a távolabbi jövővel és érintettük a felnőtt kézilabda küszöbén álló akadémisták karrierjének egy nehéz helyzetét:

Mi lenne, ha a csapat alapemberei közé tartozó fiatalok sérülten térnének haza az ifjúsági világbajnokságról? Valamint hogyan lehetne fenntartani a fókuszt abban az esetben, ha többeket megkörnyékeznének NB I-es csapatok az idény folyamán?

„Hálistennek nem sérülten tértek haza akadémistáink a VB-ről, egy betegünk van, aki remélhetőleg a hétvégére már meg is gyógyul. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ahogyan július 17-től kezdve dolgoztunk és játszottuk az edzőmérkőzéseket, ezek a lányok beleerősödtek abba a munkába, amit én szerettem volna elvégezni velük. Ezt az utolsó héten is bizonyították a német csapat és a Tempo ellen is, hogy képesek mindenre. Folyamatosan fejlődve nélkülük is meg lehetne ugrani ezeket az akadályokat, de sokkal nehezebb lenne természetesen. A másik kérdésre válaszolva biztos vagyok benne, hogy NB I-ből egyeseket meg fognak környékezni. Fontos kérdés lesz, hogy milyen szintű ez a megkeresés és a játékos fejlődésének szempontjából ez mit fog jelenteni. Úgy gondolom, hogy az itt lévő fiatalok nem anyagi okok miatt vannak itt nálunk, hanem a szakmai fejlődés a legfontosabb számukra, így ennek megfelelően fognak mérlegelni és dönteni.”

 

Megkérdeztük, hogy mi a fő fejlesztendő terület csapat vagy egyéni szinten. A nehézséget az okozta, hogy csak egy dolgot lehetett kiemelni, ami egy edző esetében, akinek célja, hogy az egész csapat minél több téren fejlődjön, nem könnyű feladat.

„Ha egy területről beszélünk, akkor a védekezést említeném. Annak keménysége és agresszivitása fontos, hogy felnőjön az NB I/B szintjéhez. Ez fokozatos lesz és reményeim szerint a második félévre már sikerülni is fog.” – emelte ki a játék sokszor kevésbé látványos, de annál fontosabb elemét Kun Attila vezetőedző.

 

Végül azt kérdeztük, hogy mi lesz az idény 3 legnagyobb kihívása vagy célja, akár a csapat, akár a körülmények tekintetében.

„A legfőbb kihívás az lesz, hogy miként egyeztetjük össze a játékosok áramoltatását a felnőtt csapat is köztünk. A második kihívás az NB I/B-ben való bennmaradás lesz. A harmadik pedig, hogy az U20-as bajnokságban a final fourba jussunk.” – összegezte az évad legfőbb céljait és kihívásait Kun Attila vezetőedző.

A Győri ETO KC Akadémia 1-es csapatának szakmai stábja: Kun Attila (vezetőedző), Kiss Éva (kapusedző), Csendes Dávid (erőnléti edző), Szomolányi Máté (masszőr/fizioterapeuta), Borsa Eszter (gyógytornász)