A 2024/25-ös évadtól kezdődően négy csapata lesz a Győri ETO KC akadémiájának. A többnyire 2010-es születésű fiatalokból álló Akadémia 4-es csapatot Bordásné Horváth Marianna és az akadémiára nemrég érkező, több tíz éves tapasztalattal rendelkező Papp György fogja terelgetni a profi kézilabdázóvá válás útján.

Az elkövetkezendő idényt rendhagyó módon szeretnénk beharangozni és az ilyenkor jól megszokott kérdések helyett formabontó koncepcióval álltunk az edzők elé. Tartja a mondás, hogy a sportban nem léteznek a „ha”, „mi lenne” és „mi lett volna” kifejezések. Ezzel szembe menve gondolatébresztő, játékos jelleggel egy pozitív és egy negatív jövőképet vázoltunk fel nekik „Mi lenne, ha…?” címszóval, amik adott esetben szándékosan kissé túlzó jellegűek. Ezekre reagálva volt lehetőségük beszélni arról, hogy mennyire áll készen a csapat az idényre és mit lehet kezdeni az esetleges kihívásokkal vagy éppen hogyan lehet a jó teljesítményt állandósítani.

Bordásné Horváth Marianna a következőképpen reagált egy pozitív szcenárióra:

Mi lenne, ha a tavalyi legfiatalabb társasághoz hasonlóan a bajnoki címért lenne harcban a csapat egész évben?

„Természetesen örülnénk, ha ez a társaság is hasonló beugróval nyitná az akadémista éveit. Azonban nekik ez az idény a tapasztalatszerzésről, beszoktatásról, fejlesztésről szól. A fókusz az egyéni képességek megismerése, bővítése, a fizikai képességek alapjainak megszilárdítása, amire majd lehet építkezni. Ez nagyon fontos az ő szempontjukból. Persze ahhoz, hogy jó hangulatban, elszántan, motiváltan tudjuk végezni az edzéseket, illetve csapatként minél jobban összekovácsolódjunk, szükség van sikerélményre, győzelmekre.”

A vezetőedző a negatív jövőképtől sem riadt meg és elmondta, hogy mindenre készen állnak:

Mi lenne, ha új akadémisták révén a csapatnak nem sikerülne összeállnia és az első félévben kedvezőtlenül alakulnának az eredmények?

„Nem az eredmény kergetése a cél, azt sem tudjuk milyen erősségű csapatokkal fogunk találkozni. Persze mindenki szereti kiélvezni a győzelem ízét. Tesszük a dolgunkat, mindenkit tűzben tartunk, figyeljük őket, sokat fognak fejlődni. Persze lesznek akadályok, megtorpanások, de azért vagyunk, hogy segítsük őket ezeknek a megugrásában. Játszottunk már több felkészülési mérkőzést is és nagyon tetszett, amit láttunk. Ahogy küzdöttek, segítették egymást a lányok, már most CSAPATKÉNT működtek.”

 

Megkérdeztük, hogy mi a fő fejlesztendő terület csapat vagy egyéni szinten. A nehézséget az okozta, hogy csak egy dolgot lehetett kiemelni, ami egy edző esetében, akinek célja, hogy az egész csapat minél több téren fejlődjön, nem könnyű feladat.

„Egyéni képességek kiaknázása, fejlesztése, hibák javítása, a motiváltság fenntartása.” – válaszolt Bordásné Horváth Marianna az egyéni fejlődést kiemelve.

 

Az idei évadtól mindegyik csapat mellé új másodedző került, így tőlük azt kérdeztük, hogy mi lesz az idény 3 legnagyobb kihívása vagy célja, akár a csapat, akár a körülmények tekintetében. Mondhatni tiszta lappal indítanak náluk a lányok, így az első, őszinte benyomások alapján tudnak válaszolni.

„Minekután ez egy az akadémiai rendszerbe most belépő csapat, így náluk el kellene érnünk azt, hogy kellő fizikális, technikai és taktikai, sőt plusz egynek szeretném megjegyezni, hogy mentális alapokat adjunk meg a fiataloknak ahhoz, hogy a későbbi szinteken korosztályuk krémjébe tartozhassanak. Korosztályos szinten minél több válogatott játékost szeretnénk adni és olyanokat is, akik NB I/B-s, NBI-es vagy akár az ETO felnőtt csapatának szintjén is megállják a helyüket és a magyar kézilabdázásban érdemben megjelennek hosszú éveken keresztül. Ez egy hosszú folyamat első lépése, viszont az alapokat nekünk kell megteremteni.” – beszélt a legfőbb célokról Papp György, nagy hangsúlyt helyezve a korosztály sajátosságaira.