A Győri ETO KC Akadémia 3-as csapata ott folytatta a 2024/2025-ös idényt, ahol az előzőt abbahagyta. Pigniczki Krisztina csapata két versenysorozatban indult el és mindkettőt a dobogó legfelső fokán zárta. Az U16-os bajnokságban megvédték U15-ös bajnoki címüket, míg az Akadémiai Tornán újból az ETO hódította el a győztesnek járó serleget nekik köszönhetően. Pigniczki Krisztina vezetőedző értékelte csapata második akadémiai évét.

A sportban sokszor szokták mondani, hogy az események és történések szinte olyanok, mintha egy megrendezett filmből ragadták volna ki őket. Egyes esetekben azért, mert minden törvényszerűen alakul, míg más esetekben pont annyira váratlanul és meglepően, hogy azt még elképzelni is hihetetlen lenne. Úgy döntöttünk, hogy akadémiánk vezetőedzői helyezzék bele magukat egy elképzelt rendezői székbe és értékeljék a szezont, mintha az egy film lenne, amit ők rendeztek.

 

Ha az idényetek egy film lenne, milyen címet adnál neki és ennek a filmnek mi lenne a műfaja?

Minden héten háború. Azt gondolom, hogy ez az egyik legmotiválóbb, legszuperebb és leginstruktívabb sportfilm, amit érdemes megnézni, nem egyszer, nem kétszer. Ez hivatalosan egy sportdráma, azonban az évünket semmiképp sem gondolnám drámának. Volt benne minden, ami lehet, de a vége az abszolút pozitív, abszolút siker, és úgy vélem, ez a cím jól jellemzi.

Egy film fontos része, hogy a főszereplő – jelen esetben a csapat – milyen utat jár be, honnan, hova jut el, hogyan fejlődik a karaktere, személyisége. Ilyen szempontból mit tudsz elmondani a lányokról?

Második éves akadémistákról beszélünk, egy új játékosunk érkezett, tehát őt bedobtuk a mélyvízbe, és nagyon szépen megállta a helyét. A kiindulópont tavaly volt, onnan tudtunk tovább építkezni idén, amiről abszolút pozitívumokat tudok mondani. Fizikailag nagyon nagy fejlődésen mentek át a lányok, erősödtek, gyorsultak. Taktikailag volt egy nagyon jó alapunk az elmúlt évből, egy nagyon sikeres csapatunk, amire lehetett építkezni. Próbáltunk a játékosok korának megfelelően továbblépni és új elemeket vártunk vissza minden egyes mérkőzésen. Nagyon jót tett nekünk az Akadémiai Torna tizenkét komoly mérkőzése, hogy honnan indultunk, és hogy a végén mondhatni hátrányból behúztuk. Ez óriási siker, bár nem ez volt az elsődleges célunk, hogy ezt megnyerjük, de természetesen bármilyen versenyen elindul az ember, akkor mindig győzni akar, és ezt a mentalitást a csapat abszolút átvette a szakmai stábtól.

Mi volt a főszereplő szuperereje, legjellemzőbb karakterisztikája?

Az, hogy nagyon nagy küzdőkkel vagyunk tele. Természetesen vegyes a csapat összetétele, ami normális, nem lehet húsz oroszlánom, volt egy-két nyuszi is, de erősebbek voltak az oroszlánok. Vannak, akik tavaly még nem tudtak eldönteni mérkőzéseket, de olyan karakterekké váltak, akik magukkal húzzák a többit. Győztes típusok, nagy küzdők, az jellemezte őket egész évben, hogy a nehézségek ellenére is, mikor volt egy-két váratlan vereség vagy pontvesztés, de a végére erősekké váltak, ami számomra nagyon jó visszajelzés, hogy ezt így el tudtuk velük hitetni, hogy ők erre képesek. Ebben nagyon-nagyon sok beszélgetés, munka, edzésgyakorlat van, amivel megerősítettük őket. Természetesen gyerekek, olykor sok hibával játszanak, hiszen egyes mérkőzéseken magas volt a technikai hibák száma, amiért néha fogtuk a fejünket, de a végén a két pont mindenért kárpótolt. Az önbizalmukat olyan szinten próbáltuk megerősíteni, hogy ne elszálljanak, ne nagyképűvé váljanak, hanem csak magabiztossá, hogy amit bele fektettek munkát, annak eredménye kell, hogy legyen! Nem feltétlen másnap vagy egy hét múlva, de láthattuk, hogy a végére olyan fizikai és taktikai fölényben voltunk a Fradi ellen, hogy jó volt nézni.

A film emlékezetes jelenetei közül melyik lenne az, amelyiket akárhányszor vissza tudnál nézni?

Először említeném a nagyon-nagyon értékes döntetlent, amit Debrecenben játszottunk a felsőházban, az egy szuper játék volt. A hazai Fradi elleni meccs, amikor nem volt kérdés, hogy győzni akarunk és a mi kezünkbe venni a bajnokság állását. Illetve az idegenbeli Fradi meccs, amire azt mondom, hogy azt bármikor elő lehet venni és újra nézni. Olyan belső motiváció volt a gyerekekben, ami nem hagyott kérdéseket senkiben. Ott nagyon nekünk állt a zászló, de csak annak áll a zászló, aki tesz érte és meg is érdemli.

Melyik lenne az a jelenet, amit legszívesebben inkább átugranál, ha újra néznéd a filmet?

A Szombathely meccs nem jó emlék, ha lehetne azt újra játszanám itthon. Valamint természetesen a budaörsi idegenbeli mérkőzés, az a tízgólos vereségünk volt, egy totál blokk, amit azért átpörgetnék a távirányítóval.

Számos filmben van egy váratlan fordulat, ami más irányba tereli a cselekményt, mint ahogy azt előzetesen elképzeltük. Nálatok mi volt ez?

Abban bíztunk, hogy a rájátszásba be fogunk tudni menni a lehető legjobb eredménnyel. Úgy alakult, hogy volt négy pont hátrányunk az elsővel szemben. Tudtuk, hogy ennek ellenére a mi kezünkben lehet a sorsunk, és a körülmények is úgy alakultak, hogy a magunk javára tudjuk fordítani a bajnokság állását. Emlékszem, amikor a NEKA játszott a Népligetben és nyertek, akkor a gyerekek itt az első emeleten sikítoztak, követték a mérkőzést. Akkor azt mondtuk nekik, hogy innentől fogva nagyon nagy esélyünk van, de nem a Fradi elleni meccsre készülünk, hanem a következőre! Tehát nem akartunk átugrani lépcsőfokokat. Szóval a váratlan fordulatot, ami a felsőházbeli hátrány volt, meg tudtuk fordítani és végül a saját kezünkbe ragadni sorsunkat. Még számoltam azzal is, hogy a Budaörs is nyer hazai pályán a Fradi ellen, és akkor úgymond egy döntetlen is elég lett volna nekünk, de mindent ne akarjunk mástól elvárni. Ez így teljesen jó volt, hogy rajtunk múlt.

Pont kapcsolódik is ehhez a következő kérdés. Minden jó, ha jó a vége? Szóval happy enddel végződik a film?

Az egyértelmű, a legjobb filmek happy enddel végződnek! Bár vannak szomorú részek benne, itt nekünk a szomorúságot azt gondolom, hogy a három komoly térdsérült lányunk okozta, akik nem tudtak sok időt a pályán tölteni. Természetesen ők ugyanúgy a csapat részei, végig velünk voltak, fél lábbal is ott ugrabugráltak és ünnepeltek velünk! Tehát abszolút happy end, azt is lehetne mondani, hogy megérdemelt, ami nagyképűnek hangozhat, de rengeteg munkát tettek bele ezek a lányok abba, hogy ez így alakuljon. Az utolsó Fradi meccset nézve pedig emelem kalapomat, hogy ezt így lehozták!

Térjünk át akkor a rendezői tanulságra. Mit mondanál az év eleji önmagadnak, lenne valami, amit másképp csinálnál?

Lehet, hogy egy picit bátrabban bele nyúlnék variációs lehetőségekbe. Ha tudom azt, hogy ezek a lányok így fejlődnek a végére, akkor lehet, hogy bátrabban megvariáltam volna egyszer-egyszer a dolgokat, főleg mikor döcögött. Ezt abszolút tanulságnak fogom fel. Teszem hozzá, nagyon sok segítséget kaptam az egész stábtól, építettük egymást és abszolút a gyerekek és a csapat érdeke volt az elsődleges.

Mi az, amiben esetleg te magad fejlődtél ebben az évben a lányokkal együtt?

A meccselésben és a taktikai megoldásokban biztos, hogy fejlődtem. A lányoktól is könnyebb volt már így a második évben extra dolgokat kérni, ami egy-egy edzésen előfordult, és ezeket azt gondolom, hogy jól tudtuk alkalmazni, ebben is biztos, hogy fejlődtem.

Egy stáblista utáni jelenet milyen jövőt vetítene előre?

A harciasságunkból semmiképp sem fogunk leadni. Az biztos, hogy ezekhez nagyon jó embereink vannak. Nagyon jó alanyok a gyerekek, sikeréhesek, dolgoznak, ha szeretnek, ha nem, dolgoznak, felelősségteljesek és akár egyénileg is bele teszik a kellő munkát, mondjuk a konditeremben. Taktikailag még érettebbek leszünk, hiszen már a harmadik év lesz, hogy együtt dolgozunk, vagyis már jobban ismerjük egymás gondolatát, rezgéseit. Sőt még lehet színezni, még lehet őket különleges, extra dolgokra tanítani, nevelni. Bátran ki lehet mondani, hogy az U18-as bajnokságban nem lehet más a cél, mint odaérni a legjobb négy közé! Ott meg majd meglátjuk, a napi forma mit hoz, de elsődleges célunk, hogy a következő szinten is legalább a legjobb négy közé érjünk.

 

A Győri ETO KC Akadémia 3 szakmai stábja: Pigniczki Krisztina (vezetőedző), Halász Máté (másodedző), Hoffmann Beáta (kapusedző), Ruppert Bálint (erőnléti edző), Füleki Ciprián (fizioterapeuta/masszőr), Lendvai Luca (gyógytornász)