A 2024/2025-ös évadban a Győri ETO KC Akadémia 2-es csapata egy versenysorozatban, az U18-as I. osztályban szerepelt. A cél mindenki számára egyértelmű volt, bejutni a négyes döntőbe. Kerékgyártó Zsolt csapata keményen dolgozott egész évben, azonban az idei mezőnyben pár megingás sem fért bele. Az egyéni fejlődés megkérdőjelezhetetlen, azonban az eredményesség hiánya mindenkiből csalódottságot váltott ki.

A sportban sokszor szokták mondani, hogy az események és történések szinte olyanok, mintha egy megrendezett filmből ragadták volna ki őket. Egyes esetekben azért, mert minden törvényszerűen alakul, míg más esetekben pont annyira váratlanul és meglepően, hogy azt még elképzelni is hihetetlen lenne. Úgy döntöttünk, hogy akadémiánk vezetőedzői helyezzék bele magukat egy elképzelt rendezői székbe és értékeljék a szezont, mintha az egy film lenne, amit ők rendeztek.

 

Mi lenne az idényeteket bemutató filmnek a címe és műfaja, és leginkább miért?

Mivel az amerikai filmek világában élünk, ezért a film címe Soul Destroyer lenne, tehát szabad fordításban Lélekromboló, és a műfaj pedig thriller. Mindez azért, mert nem sikerült végrehajtanunk azt, amit elterveztünk. A rengeteg munka nem hozta meg igazán a gyümölcsét, így ez az évünk inkább az erőgyűjtésről szólt, ami nem annyira emeli vagy erősíti a lelket.

A főszereplő mindig bejár egy utat a film során. Mit tudsz elmondani, a csapat honnan indult és hova jutott?

A szezon előtt nagy reményekkel készültünk, nagy ígéretek vettek minket körül minden oldalról. Sajnos a pozitív irányt nem nagyon találtuk, inkább középszerűségbe süllyedés volt a jellemző a csapatra. Főleg a csapat, mint a pályán kívüli csapat nem működött. A parkettán természetesen a lányok jól tudtak együttműködni, de a pályán kívül ez az összetartó erő, ez a kohézió nem volt meg.

Mi volt a csapat fő karakterisztikája, szuperereje, ami leginkább jellemezte őket az idény folyamán?

A szupererőt úgy terveztem, hogy a védekezésünk lesz az, amellyel meglepetést fogunk okozni, illetve amellyel meg tudunk törni ellenfeleket. Ez többnyire sikerült is, mert nagyon kevés gólt kaptunk a bajnokság során, összesen négy vereséget szenvedtünk. Azonban ezek között volt olyan, ami nem fért bele, és arról elsősorban mi tehettünk, hogy ez így alakult.

Mi a film legemlékezetesebb pillanata, amit akárhányszor újra tudnál nézni?

Amikor Budaörsön, az idegenbeli mérkőzésen az utolsó gólt pár másodperccel a vége előtt meg tudtuk szerezni. Az az energia, az a felszabadultság, ami akkor kitört a lányokból, az egy nagyon pozitív, nagyon jó érzés volt. Szinte olyan, mintha megnyertünk volna egy BL-t vagy világbajnokságot, az egy óriási élmény volt.

Az előző kérdés ellentéte. Melyik az a jelenet, amit nem néznél meg újra, inkább átugranád?

Mikor a Mosonmagyaróvár elleni hazai mérkőzésünket elvesztettük. Hangsúlyozom, hogy mi voltunk a hibásak, tehát a mi gyengébb játékunk okozta azt, hogy az utolsó percben két olyan játékvezetői döntés született, ami számunkra hátrányos volt. Az nagyon-nagyon lélekromboló volt, ha már a címnél maradunk. Nem játszottunk jól, de a végén elvették tőlünk azt a lehetőséget, amivel megnyerhettük volna a mérkőzést. Hangsúlyozom még egyszer, nem kellett volna idáig eljutnunk, hogy az utolsó percre maradjon a döntés.

Számos filmben van egy váratlan fordulat, ami más irányba tereli a cselekményt, mint ahogy azt vártuk. Nálatok mi volt ez?

A tervek szerint úgy voltunk, hogy a Budaörstől egyszer ki lehet kapni. A Kozármislenytől egyszer ki lehet kapni, ott kikaptunk, itthon nyertünk. A NEKA volt kérdéses, hogy ők milyen csapattal állnak fel ellenünk. Itthon nem volt probléma, ott egy gyengébb játékkal sajnos kikaptunk, tehát három vereség az akár be is lehetett kalkulálva a menetrendbe. Ami nagyot fordított a dolgon, és ami tényleg lélekromboló volt, ahogy előbb is mondtam, az a hazai Mosonmagyaróvár elleni vereség, mert az nem volt bekalkulálva. Egy nagyon sima idegenbeli győzelem után itthon nem lett volna szabad eljutnunk odáig, hogy kikapjunk tőlük.

Az év elején kitűzött célt nem sikerült elérni, ennek fényében, hogy végződött a film?

Ez nem egy mexikói vagy török szappanopera, hanem ez egy komoly munkával felépített filmsorozat, amelynek a negyedik epizódját éltük most meg a csapattal. Mivel van folytatás, ezért a film vége nyitva maradt. Természetesen az a csapat, amellyel 2021-ben elindultunk, az már teljesen átalakult. Nem tudtuk, hogy ki fog maradni, ki az, aki befejezi pályafutását, ki az, akinek megköszönjük, ki az, aki fellép az U20-ba, ki az, aki marad az U18-ban. Tehát bizonytalanság volt a film vége, de azóta ez már egyenesbe terelődött, és most már új reményekkel várjuk a következő szezont.

A film után térjünk át a rendezői tanulságra. A teljes film ismeretében mit üzennél a szezon eleji önmagadnak, mit csináljon másképp?

Én olyan edző vagyok, aki elsősorban mindig saját magában keresi a hibát, tehát ha valami nem sikerül, akkor valószínűleg én rontottam el valamit. Az önértékelésemben azt nagyon nagy hibának érzem, hogy nem voltam elég határozott. Ezt nem is a lányokkal kapcsolatban, hanem inkább a csapat helyzetét illetően értem. Egy kicsit megalkuvó voltam, a saját nyugalmam érdekében nem vállaltam fel konfliktusokat, és ennek gyakorlatilag a csapat látta kárát. Ez az eredményekben is sajnos megmutatkozott, hogy nem voltam elég határozott, hogy kiálljak a csapat érdekei mellett, legyen szó arról akár, hogy melyik korosztályos bajnokság élvez prioritást.

Értékeljük a pozitívumokat is. Mi az, amiben te és a csapat a legtöbbet fejlődött az idény során?

Én úgy érzem, hogy ebben az évben nem fejlődtem, inkább stagnáltam. A gyakorlati repertoárom biztosan bővült, voltunk előadásokon, egymás edzéseit nézzük. Nagyon-nagyon jó dolog, hogy Hajdu János beszállt az edzésekbe, az ő látásmódját, ami eleve nem áll tőlem messze, még jobban átvettem. Nekem volt mesterem a szakedzői iskolában, már ismertem, és gyakorlatilag már akkor is hasonlóan gondolkodtam. Most viszont, hogy gyakorlatilag napi kapcsolatban vagyunk, ez nekem nagyon sokat segített. Fejlődésem, ha van, akkor ebben a dologban mérhető. A lányok fejlődése fizikailag egyértelmű, minél idősebbek, annál komolyabbak a fizikai megméretések. Technikailag – és ismét hangsúlyozom itt Hajdu János szerepét – egyre több olyan egyéni képzést, egyéni technikai edzést tudtunk beletenni a felkészülésbe, ami a játékosok javára szolgált. Csapatként törekedtünk arra, hogy minél jobban próbáljunk a felnőtt kézilabdához hasonló játékot játszani. Ehhez a sebességet, az ütközések keménységét, a passzok pontosságát kellett javítani. Ebben jó úton járunk, mert összehasonlítva a csapatunkat azokkal, akikkel éles, kemény mérkőzést játszottunk, azt gondolom, hogy a kézilabda játékban mi előrébb vagyunk. Ezeken a meccseken, ahol nem tudtunk nyerni, ott az volt a fő különbség, hogy a stílust tekintve sokkal keményebb kézilabdát játszottak ellenfeleink, lassították és faultokkal tördelték a játékot. Hiába játszottunk szebben és a nemzetközi trendeknek megfelelően, hogyha ezt az eredményesség nem igazolta.

Említetted, hogy a film bizonytalansággal végződött. Ha mégis egy kicsit a jövőt kéne előre vetíteni, mit látnánk egy stáblista utáni jelenetben?

Ha már a stáblistáról van szó, itt szeretném megköszönni az egész stábnak az egész éves munkáját. Azt gondolom, hogy mindenki a maximumot nyújtotta, mindenki megpróbálta a lehető legjobbját hozni. Itt nem csak a közvetlen szakmai stábról beszélek, hanem a háttérben dolgozó személyeknek is nagyon szépen köszönöm azt az odaadó teljesítményt, amit letettek értünk. A jövőbeni terveket pedig abban látom, hogy egy erősebb csapatkohéziót szeretnék kialakítani, ez lenne a legfontosabb feladat. Mindenkinek meg kell találni azt a helyet, amivel a legnagyobb hasznára van a közösségnek és ő is megtalálja magát benne. El kell fogadtatni azt a játékosokkal, hogy vannak, akik a reflektorfényben vannak és vannak, akik ennek az alapját adják. Ez lesz a legnagyobb feladat, hogy mindenki úgy érezze, hogy hasznos tagja ennek a közösségnek, és mindenki egy irányba húzzon, mindenki segítse a másikat a pályán és a pályán kívül is.

Végül van-e olyan dolog, amit ebből az idényből a következőre is mindenképp tovább szeretnél vinni?

A legfontosabb dolog a következetesség. Ez a legfontosabb utánpótlás-nevelésben, hiába beszélünk már ifjú hölgyekről, akik egyre inkább közelítenek a felnőtt kézilabdához, de még mindig az akadémián vannak. A következő idényben más szereposztásban fogunk dolgozni, de mindenképpen ragaszkodni fogok ahhoz, hogy következetesen vigyük végig minden gondolatunkat és a lányok is érezzék azt, hogy mindenben számíthatnak ránk folyamatosan.

 

A Győri ETO KC Akadémia 2 szakmai stábja: Kerékgyártó Zsolt (vezetőedző), Kilvinger Viktória (másodedző), Petróczi Viktória (kapusedző), Csendes Dávid (erőnléti edző), Borbély Tamara és Gyuricza Leona (fizioterapeuta/masszőr), Borsa Eszter (gyógytornász)