A 2024/2025-ös idényben a Győri ETO KC Akadémia 1-es csapatának két versenyrendszerben kellett helytállnia. Az NB I/B-s bajnokság legfiatalabb keretével a bennmaradást célozta meg Kun Attila csapata, míg az U20-as bajnokságban a négyes döntőben való részvétel volt a kitűzött cél. A felnőtt kézilabda küszöbén álló akadémisták számára létfontosságú kérdés volt a bennmaradás, amit egy hatalmas hajrával sikeresen teljesítettek. Csapata idényét Kun Attila vezetőedző értékelte.

A sportban sokszor szokták mondani, hogy az események és történések szinte olyanok, mintha egy megrendezett filmből ragadták volna ki őket. Egyes esetekben azért, mert minden törvényszerűen alakul, míg más esetekben pont annyira váratlanul és meglepően, hogy azt még elképzelni is hihetetlen lenne. Úgy döntöttünk, hogy akadémiánk vezetőedzői helyezzék bele magukat egy elképzelt rendezői székbe és értékeljék a szezont, mintha az egy film lenne, amit ők rendeztek.

 

Milyen címet adnál az idényetekről szóló filmnek, mi lenne a műfaja, és miért ezek jellemzik igazán?

Egy meglévő filmhez hasonlítanám ezt az idényt, ami nem más, mint a Rettenthetetlen, Mel Gibson főszereplésével, el is mondom, miért. Furcsán kezdődött az idény, mivel az ifjúsági világbajnokságon szereplő játékosaink nem tudtak együtt készülni a csapattal nyáron. Két célt tűztünk ki. Az egyik és legfontosabb, hogy mindenképpen maradjunk bent az NB I/B-ben, a filmes párhuzammal élve az, hogy maradjunk talpon. A másik, hogy az U20-as bajnokságban jussunk be a négyes döntőbe. A filmes vonalat tovább szőve, ez pedig az, hogy a skót felföldön tudjunk magunknak egy nagyon jó pozíciót kieszközölni. A harmadik front, amiről említést kell tenni, az az NBI-es játékpercek teljesítése. Ez erősen rányomta a bélyegét a csapat folyamatos felkészülésére, hogy nem tudott együtt edzeni a keret egész héten. A filmes párhuzamot folytatva, az egyik csatában elvesztettük a csapat egyik meghatározó játékosát, Keceli-Mészáros Renátát, akire egy ujjtörés miatt több hetes kihagyás várt. A csapat ennek ellenére hozta a győzelmeket, mivel a felnőtt világverseny miatt több lehetőségünk volt teljes kerettel együtt készülni minden héten. A nagy menetelésbe nagyon elfáradtunk, ez extrém módon nyilvánult meg, és a januári, februári hónapokat is az NBI-es játékpercek, illetve az NB I/B-s mérkőzések tették ki, tehát nem volt pihenő. Ezek a harcok is áldozatokat követeltek, a csapat újabb két meghatározó egyénisége, Rédecsi Polett és Varga Dalma bajlódtak hosszas sérülésekkel. Tavasszal nem sok babér termett nekünk a másodosztályú bajnokságban, és eljutottunk addig, hogy hét fordulóval a bajnokság vége előtt csak úgy tudtunk bennmaradni, ha nem kapunk ki egy mérkőzésen se. Maradva a filmnél, ezt a csatát megnyertük, ami a skót felföld visszafoglalásáért zajlott, és a hét meccs alatt veretlenül, teljesen tisztán elértük azt a célt, amit kitűztünk. Az U20-as bajnokságban szerencsére sokkal hamarabb eldőlt az, hogy már négyes döntőben szerepelhetünk. Tehát így lehetne párhuzamot vonni a film és a szezonunk között. Folyamatosan készítettük fel a harcra a játékosokat, kit ilyen fegyverrel, kit olyan fegyverrel ruháztunk fel, éppen attól függően, hogy milyen csatára készültünk.

A főszereplő – a csapat – karakterfejlődéséről mit tudsz elmondani? Milyen volt a film elején, milyen utat járt be és hova jutott?

Mi voltunk a mezőny legfiatalabb csapata az NB I/B-ben, a rutin hiányzott a játékunkból, ezt kellett minél hamarabb megszerezni, és erre nem volt sok időnk. Mind a támadásokban, mind a védekezésekben fel kellett, hogy vegyük a sebességet, de közben folyamatosan készültünk a következő összecsapásra. Ez jellemezte leginkább a csapat fejlődését, ami a kezdeti és az év végi állapotot összehasonlítva megkérdőjelezhetetlen.

Mi volt a film legemlékezetesebb, örömteli jelenete, amit akárhányszor újra tudnál nézni?

A legemlékezetesebb az NB I/B-ben a SZISE elleni az idegenbeli sikerünk. Az jelentette azt, hogy az utolsó forduló előtt már tudtuk azt, hogy bent maradunk. Az U20-as Final Fourban a Kisvárda elleni hétméteresekkel elveszített elődöntőt említeném. Megélni a pillanatokat természetesen nem volt jó, de nagy tanulságokkal szolgált, ezért említeném meg. Mintha éreztem volna, hogy hétméteresekkel fog eldőlni a döntőbe jutás. A döntő hétvégét megelőzően hét edzésen keresztül gyakoroltuk a hétmétereseket. Meg is lett az első öt ember, aki lő, ha arra kerül a sor. Amikor viszont odakerültünk ténylegesen, akkor ketten-hárman azt mondták, hogy nem vállalják. Ebből tanulnunk kell, hogy a játékosoknak a mentalitását hogyan alakítsuk ki az ilyen helyzetekre.

Mi volt a szezon során a mélypont, a jelenet, amit nem szívesen néznél újra?

A mélypont az januártól, március elejéig tartott. Itt a legjellemzőbb az edzéseken és a mérkőzéseken is a fáradtság, fásultság volt. Mondhatni, hogy ez egy hosszú mélypont volt nekünk.

Sok film jellemzője, hogy van benne egy váratlan fordulat, ami más irányba tereli a cselekményt, mint ahogy előzetesen vártuk. Számotokra mi volt ez?

A váratlan fordulatok a sérülések voltak. Igaz, hogy nem nagyok, viszont megakadályozták, hogy ezek a játékosok játszanak a fontos mérkőzéseken. Ami a legrosszabb ebben, hogy az NB I/B-ben és az U20-as mérkőzéseken sem volt olyan, hogy egy játékost tizenöt-húsz percen keresztül úgy tudtam volna játszatni, hogy ha kicsit formán kívül is van, akkor is fenn tudom hagyni a pályán. Ha fennhagytam volna, akkor biztos vereség a mérkőzés vége, nagyon erős volt az idei mezőny. Nem igazán voltak olyan meccsek, amiken tudtunk volna gyakorolni, főleg nem az NB I/B-s bajnokságban.

Hogy végződött a film?

A film úgy végződött, ahogy elterveztük, tehát meghatározóak lettünk a skót felföldön, és megnyertük azokat a csatákat, amiket szerettünk volna, maradva a filmes párhuzamnál. Pici hiányérzetem természetesen van, a Final Fourban teljesíthettünk volna jobban, de kevésen múlott a döntős szereplés, azzal együtt is, hogy a körülmények nem voltak mellettünk.

Mi lenne a rendezői tanulság? Az egész idényt megélve mit üzennél a szezon eleji önmagadnak?

Kicsit bővebb keretet alakítanék ki mindenképpen, és gyakorlatilag két csapatra húznám rá a két bajnokságot. Legalábbis nem kellene, hogy ekkora átfedés legyen a két bajnokság között a játékoskeretet illetően. Jobban tudnám pihentetni őket, és nem következne be az a másfél-két hónapos fásultság, amit éreztem a csapaton.

Az elején már említetted, hogy szükséges volt a felnőtt játékhoz kellő rutinra szert tenni. Emellett miben fejlődött a csapat?

Mondhatni mindenben fejlődött a csapatunk, mind fizikailag, mind technikailag. Hozzá kellett idomulnunk a bajnoksághoz, változtatni kellett a védekezés technikáján, hogy ezt a sebességet és rutint tudjuk semlegesíteni a védekező játékunkkal. A nyitottabb védekezésünk is nagyon jól működött már év végére, abban is nagyon sokat fejlődtünk. A támadójátékunkban a labda sebessége gyorsult, tudtunk hatékony kézilabdát játszani úgy, hogy már tudtunk súlypontozni, hogy melyik mérkőzésen fókuszáljunk az áttörésekre, melyik mérkőzésen fókuszáljunk a betörési helyzetekre, mikor játsszuk ki szélre a labdákat, mikor játsszuk meg a beállót. Hozzá kell tenni azt is, hogy nem vesztettük el a gyors játékunkat az elmúlt évhez képest sem, attól függetlenül, hogy magasabb szintű bajnokságban játszottunk, ez nekem alapelvem. A gyors játékból fakadó gyors döntési helyzetekben fejlődtek legtöbbet a lányok.

Te, mint edző, fejlődtél-e valamiben a szezon során?

Igen, nagyon sokat. Át kellett értékelnem, hogy ennyit nem szabad dolgoznom egy évben, mint amennyit dolgoztam. Nagyon sok volt, és a végére nagyon elfáradtam. Ha koncentráltabban csak erre tudtam volna fókuszálni, hogy NB I/B és U20, és ezen kívül nem lett volna más munkám, akkor egy-két mérkőzéssel többet tudtunk volna megnyerni.

Kicsit a jövőbe tekintve, ha lenne egy stáblista utáni jelenet, mit vetítene előre?

Azt mondom, hogy egy nyugodtabb NB I/B-t és egy eredményesebb U20-at mindenképpen. Most már lesz egy évnyi tapasztalata a csapat egy részének a másodosztályban, így a rutin megszerzésének időszaka nem lesz annyira kritikus, mint ebben az idényben volt. Emiatt remélhetőleg a teljesítményünk is kevésbé lesz ingadozó.

 

A Győri ETO KC Akadémia 1 szakmai stábja: Kun Attila (vezetőedző), Papp György és Kerékgyártó Zsolt (másodedző), Kiss Éva (kapusedző), Csendes Dávid (erőnléti edző), Borbély Tamara és Szomolányi Máté (masszőr/fizioterapeuta), Borsa Eszter (gyógytornász)