Újabb sikeres évet zárt a Győri ETO KC Akadémia, amely a fiatalok fejlődése érdekében ugyancsak folyamatos fejlesztéseken megy keresztül – legyen szó sportszakmai programokról, nevelő célzatú előadásokról vagy infrastrukturális fejlesztésekről. A klub elnöke, Görbicz Anita értékelte az idényt, melynek végén személyes mérföldkövet is ünnepelhetett. A vele készült interjúból kiderül, miként szeretne példát mutatni a fiatalságnak, és hogyan értékeli az akadémiai csapatok idei teljesítményét.
Az évek során a pályán, majd a klubvezetésben is tapasztalatot szerzett, most pedig új mérföldkőhöz érkezett, hiszen megszerezte egyetemi diplomáját. Mit jelent mindez Önnek, és hogyan kapcsolódik az egyesület élén végzett munkájához?
Már középiskolás éveim végén is a kézilabda körül forgott az életem, így akkor nem folytattam tanulmányaimat – kezdte az interjút a Győri ETO KC elnöke, Görbicz Anita. – Profi pályafutásomat befejezve, majd a klub vezetőségébe kerülve fontosnak tartottam, hogy gyarapítsam tudásom, annak érdekében, hogy megbirkózzam az új környezetben rám váró kihívásokkal. Híve vagyok az élethosszig tartó tanulásnak, és remélem, ezzel példát mutatok akár kortársaimnak, de leginkább a fiatalságnak. Diplomámat az Edutus Egyetemen kereskedelem és marketing szakterületen szereztem nemzetközi kapcsolatokra specializálódva. A képzés négy évig tartott, elnöki feladataim ellátása mellett tanultam, így az elméleti tudás mellé egyből társultak a gyakorlati elemek is. Értékes tudásra tettem szert, amit kamatoztatni tudok sportvezetőként a jövőben, hiszen a klubot továbbra is szeretnénk a nemzetközi kézilabdázás csúcsán tartani.
Milyen célkitűzésekkel vágott neki akadémiánk az évadnak? Melyek azok a szakmai, háttérbeli változtatások, fejlesztések, amelyeket szerettek volna megvalósítani?
Az első és legfontosabb szempont továbbra is akadémistáink egyéni fejlődése, hogy minél többen válhassanak profi kézilabdázóvá. Ehhez próbálunk megadni minden eszközt és segíteni nekik, amiben csak lehet. Ebben az idényben indult el Hajdu János vezetésével a Talent Program, ami egyedülálló projekt Magyarországon. Célunk a hosszú távú építkezés, és ahogy Jani bácsi (Hajdu János – a szerk.) is elmondta év közben, részletesen kidolgozott képzési terv mentén haladnak a programban résztvevő akadémistákkal, akik reményeink szerint a jövő kézilabdázásának elitjéhez tartoznak majd. Infrastrukturális szempontból több fejlesztést eszközöltünk, hogy a környezet is a lehető legprofibb legyen. Több okból kifolyólag a Magvassy Mihály Sportcsarnok az elmúlt nyáron új borítást kapott, ami fiataljaink szempontjából is jelentős tényező, hiszen itt játszák hazai bajnoki mérkőzések döntő többségét. A létesítményben található konditerem kibővítése és fejlesztése volt az idény nagyobb projektje. A fiatalok ezáltal hétről-hétre még jobb körülmények között készülhetnek és fejlődhetnek Végül megemlítenék egy nagyon lényeges szempontot; mi nem csupán sportolókat, embereket is nevelünk. Számos előadáson vettek részt akadémistáink, ahol értékes tudásra tehettek szert a fenntarthatóságot vagy éppen a kábítószerekkel kapcsolatos veszélyeket illetően.
Összességében, hogyan értékelné akadémiai csapataink szereplését?
Ahogy azt minden korosztály vezetőedzője elmondta az évadértékelőjében, csapataink idén is jól teljesítettek. Fontos, hogy a játékosok fejlődése mellett eredményesség terén is tűzzünk ki célokat, hiszen az ETO-nak mindig a legjobbak között a helye. Ezenfelül a profi kézilabdázás egyik legfontosabb tényezője az eredményesség, amelyhez szükséges, hogy akadémistáink is hozzászokjanak a magas elvárásokhoz. Akadémia négyes csapatunk első évét töltötte együtt, és egyből országos harmadik helyezést ért el, ami jó előjel a jövőre nézve. Akadémia hármas csapatunk mindkét versenysorozatot megnyerte, amiben elindult, sőt sorozatban másodszor lett korosztálya legjobbja, ami ilyen fiatal korban hatalmas teljesítmény. Az Akadémia kettő volt az egyedüli, ami nem érte el az idény elején kitűzött célt, viszont a játékosok fejlődése megkérdőjelezhetetlen és bizakodásra ad okot a következő idényt tekintve. Az Akadémia egyes csapat legfontosabb feladata az volt, hogy felvegye a felnőtt mezőny ritmusát, és bennmaradjon az NB I/B-ben, amely a profivá válás küszöbén álló akadémisták fejlődése szempontjából létfontosságú.
Két akadémiai csapat egy, míg a másik kettő két versenyrendszerben szerepelt idén. Melyik stratégia volt kifizetődőbb a fiatalok szempontjából?
Ezt a kérdéskört több irányból is érdemes körül járni, mi is folyamatosan mérlegeltük. Már az idény előtt újragondoltuk a játékoskeretek létszámát és huszonegy fős csapatokat alakítottunk ki. A technikai készségek fejlesztésére, egyéni képzésre és finomhangolásra az edzéseken van lehetőség. Ott magas ismétlésszámmal lehet elvégezni a gyakorlatokat, meg lehet állni és akár videón visszanézni, elemezni egy-egy mozdulatot. A játék és a sport sava-borsa viszont a mérkőzésekben rejlik – ezeket a szituációkat, döntési helyzeteket nem lehet más módon reprodukálni. Észrevettük, hogy a kialakított játékoskereteknek egy bajnokság kissé kevés, míg kettő már megterhelő. A megoldás – amit folyamatosan alkalmaztunk –, hogy a csapatok között átjárási lehetőséget kaptak az akadémisták, így mindenki megfelelő mennyiségű időhöz jutott, és a játékosok túlterhelése is elkerülhetővé vált. Továbbra is ezt a stratégiát szeretnénk alkalmazni.
Az utánpótlásképzés létszáma mennyiben változott az elmúlt egy évben?
Az akadémián a fiatalok száma a terveknek megfelelően nem változott. A változtatás, hogy ezúttal nem három, hanem négy csapatra osztottuk őket, kifizetődőnek bizonyult, mivel így mindenki több figyelmet kapott az edzőjétől. Változást a következő idényben sem tervezünk eszközölni, ugyanígy négy akadémiai csapattal folytatjuk.
Az idősebb akadémisták között mennyi olyan kiemelkedő tehetséget lát, aki a későbbiekben hosszabb távon stabil tagja lehet a felnőtt együttesnek?
Mindig sarkalatos kérdés a klub kapcsán, hogy ki lehet az a saját nevelésű fiatal, akiben megvan a képesség, hogy állandó helyet harcoljon ki magának a világ legjobb csapatában. Rengeteg tehetséges játékos nevelkedik az akadémián, akiben ott a potenciál, hogy a magyar kézilabdázás meghatározó karakterévé váljon. Ebben az idényben öt fiatal kapott lehetőséget, hogy a felnőttek között bizonyítson – és nem csak magyar bajnokikon, a Bajnokok Ligájában is –, több mint ezernyolcszáz játékpercet gyűjtve. Azonban be kell látni, tizennyolc-tizenkilenc évesen – még az akadémiáról kikerülve is – nagyon nehéz a világ legjobb csapatában állandó helyet kiharcolni.